Anti Fitness Club - Újgenerációsok..

Lehet őket szapulni vagy orrolni rájuk: az AFC sikere töretlen! Felesleges flancolás lenne itt most elismeréseket sorolni, hiszen az úgysem győzné meg az ellenzékieket. A Club mára magyar sikercsapattá nőtte ki magát és nem szégyellt összehozni egy pofátlanul jól összepakolt, igen nyugatias hangzású korongot sem, ami november elején jelent meg. Ennek apropóján spanoltunk egyet a srácokkal. 

2002-ben hívtátok életre a csapatot! Milyen eszközök álltak akkor rendelkezésetekre?

ToMi: Szinte semmi! Az első gitárom egy Csehszlovák Jolana volt, aminek a neve és származási helye magáért beszél. Mivel csak kölcsönbe kaptam, gyűjtögettem, hogy megvehessem az első saját hangszeremet. Mikor összejött valamennyi pénz, bementünk a hangszerbotba, ahol már szinte törzsvendégeknek számítottunk, - hiszen annyit jártunk sóvárogni-, és leakasztottuk a legolcsóbb darabot. Szerencsére voltak mindig cimborák, akik segítettek, ha koncertre kellett motyó, vagy befogadtak, ha nem volt próbatermünk. Valahogy mindig megoldottuk, hogy tudjunk zenélni, még ha ez elsőre nem is tűnt olyan egyszerűnek.
 
Feka: Ugyan 2002-ben alakultunk, de mi Tomival már előtte is zenélgettünk együtt. Kezdetben az akkori dobtanárom próbatermében gyakoroltunk, szerencsések voltunk, hogy egy teljesen profin berendezett teremben próbálhattunk. Később pedig ismerős zenekarokkal gyakoroltunk együtt. Ezúton is szeretnénk nekik köszönetet mondani! 
Ja, az első dobom egyébként egy Century volt! 

Peti: Én ekkor még nem voltam a zenekar tagja, de a házilag eszkábált eszközökkel nekem is akad közös múltam Az első igazi gitár, amit a kezemben fogtam egy cseh gyártmány volt, de azt sem tudtam, mit kell vele csinálni: a bundokra fogtam rá a húrt és meg sem akart szólalni. Játszottam lemezjátszóra kötött Telecasteren, meg volt egy orosz erősítőm is kezdetben, minden infóm ennyi volt róla. Ja, meg hogy 500W-os! Szerencsére ezek az idők elmúltak, és mindannyian profi hangszereken játszhatunk.

Miki: Egy dohos próbaterem Csepelen. Ez a legemlékezetesebb akkoriból. Na és persze a csoda gitárom. A mai napig nem tudtunk rájönni, hogy miért van annyira borzalmas fa hangja, hehe!

Eleinte punkosabb hangvételű szerzeményeket gyártottatok. Mikor fordultatok el abba az irányba, amit a debütáló korongon hallhattunk, és ami mostanra tökéletesen beérett a LéleKzet albumon is?

ToMi: Valóban. Mivel a megalakulásunkkor a hangszeres tudásunk szinte nulla volt, és a punk-rock szele minket is vadul megcsapott, eleinte egyszerű, 2 akkordra épülő dallamokkal operáltunk. Ahogy fejlődtünk, úgy változott a zenei ízlésünk is. Először a skate-punk felé imbolygott, aztán már inkább pop-punknak tűnt, majd hozzácsapódott egy csipetnyi elektronika, néhol klasszikus zenei elemekkel, itt-ott egy kis scream-mel megbolondítva. Ezt az általunk képviselt egyveleget nevezik emonak, amitől mi természetesen elhatárolódunk, hiszen nem szeretnénk a zenénket stílus-meghatározások korlátai közé helyezni és ezzel gátolni a zenei szabadságunkat.

A debütáló CD-vel szemben a LéleKzet már egy sokkal érettebb zenei hozzáállásról tanúskodik. Rendkívül jól megírt matériáról van szó! Hogyan szültétek meg a nótákat? Egyáltalán ki az élenjáró zeneszerző a bandában?

ToMi: Köszönjük! Örülünk, ha te is így látod. A dalok, illetve annak részei általában az én fejemből pattannak ki. Ezeket aztán a próbateremben összerakjuk, véglegesítjük, majd feldemózzuk kamu angollal, hogy aztán a már így meglévő hangulat ihletet adhasson a dalszöveg megírásához, ami általában szintén az én feladatom.

Milyen zenéket hallgattatok a LéleKzet születésének időszakában?

Peti: Személy szerint én most kicsit kimaradtam az új lemezekből, inkább a régebbi korongokat hallgattam újra. Talán az új August Burns Red, ami friss a lejátszómon. A többi csak a szokásos Number 11 Looks Like You, Underoath, Backyard Babies, Fall of Troy, Cure. Nem nevetni, de a hordozhatómon van Hellogoodbye is, hehe! (- Nevettem, de az a helyzet, hogy nekem is. -a szerző.)

Feka: Én speciel ugyanazokat a muzsikákat hallgattam, mint szoktam, bár az utóbbi időben én is rá vagyok kattanva az August Burns Redre, persze ez nem hallható a lemezünkön, hehe!

ToMi: Huhhh… A legvegyesebbeket. A korai és a mai zenék felsorolhatatlan sokaságát, a hip-hop-tól a black metalig.
Miki: Vicces, hogy én meg pont akkortájt kezdtem újra elővenni a klasszikus zenéket…

Hol került rögzítésre az anyag, kik segédkeztek az alkotási folyamatban?

ToMi: A gitárokat egy haveromnál, a Marci Stúdióban dobtuk fel, az elektronikus elemek a producerünknél, a Zé Stúdióban pattantak ki a fejünkből, hogy aztán a Gramy Stúdióban rögzített dobbal és basszussal összekevergessük azokat. 
A lemez producere Szabó Zé. Az akusztikus szösszenetben (Más ölel át) vendéggitározott nekünk Biga, A „Hetedik” c. dal, szaxofon intróját, Stencl Tamásnak köszönhetjük, a bonus trackben pedig Tóth Gabival énekelek duettet.

Tomi - ha szabad ezt mondanom - nagyon sokat fejlődtél az éneklésben. Veszel énekórákat is vagy egyszerűen fejlődik az ember a rock n roll folyatása alatt?

ToMi: Szabad hát, hehe! Sajnos nem igazán képzem tudatosan a hangom, viszont rengeteget próbálunk, gyakorlok, ami idővel meglátszik. Mindezek mellett minden bizonnyal jót tesz az is, hogy sokat dolgozom stúdiókban különböző projekteken, így tudok tanulni más hibáiból vagy épp ellesni valami okosságot.

Fiúk, mennyi időt töltötök általában el a hangszereitek társaságában, amikor nincs koncert vagy nincs próba? Napi rendszerességgel "találkoztok" a "fegyverekkel"?

ToMi: Természetesen minden nap. Ha hosszabb útra megyünk, ami esetleg független a zenétől, akkor egy-egy hangszernek mindenképpen helyet adunk magunk mellett. Nemrégiben szereztem be egy kütyüt, ami kb. akkora, mint egy mobiltelefon, mégis felér egy házi stúdióval. Ez a masina mindig velem van a táskámban, és ha eszembe jut valami, már dúdolom is fel, metrón, buszon, villamoson is akár. 

Peti: Én oda-vissza hordom magammal a hangszerem - próbákra, koncertre- szóval, amikor itthon vagyok, folyton van mellettem egy gitár. Van egy akusztikus gitár is a szobámban, amikor csak eszembe jut valami, felkapom és játszom rajta. A gyakorlás vagy a témák gyúrása inkább az elektromoson megy, hiszen koncerteken is azon játszom.

Feka: Nekem van talán a legnehezebb dolgom. Panelházban lakom és itt igen csak körülményes lenne nekiállni dobolni, a szomszédok biztos megharagudnának! Így itthon általában gumilapozni szoktam, az nem zavar senkit. Ha ráérek, akkor meg hetente többször felmegyek a próbaterembe és gyakorolok. Bár szerencsére minden nap van a kezemben dobverő, haha! 

Miki: Természetesen minden nap találkozom a basszeremmel, rendszeresen szoktam gyakorolni. Van, amikor napjában többször, de van, amikor csak egyszer, akkor viszont hosszabb ideig… Nagyjából 2-3 órát nyúzom ilyenkor, majd ehhez jönnek még hetente többször a zenekari próbák.

Ti magatok milyen különbségeket láttok a LéleKzet és az AFC névre keresztelt anyagok között?

ToMi: Mindenképp érettebb anyagról van szó. Mind zeneileg, mind szövegileg. Kiforrottabb, letisztultabb, személyesebb és közelibb. Az előzőben még voltak komolytalankodós punkrock témák és bár a gyökereinktől most sem tudtunk elszakadni, mégis sokkal összeszedettebb tételek születtek az új lemezre.

Tomi, a Csillag Születik műsorában előadtad a KtTZ Szájbergyerek nótájára írt feldolgozásotokat. Úgy érzem, nektek is nagyon bejön a saját verziótok, hiszen készült hozzá egy homemade klip is…

ToMi: Tervezünk a későbbiekben több dalra, házi készítésű videóklipet, ami természetesen kizárólag a weben fut majd. Úgy éreztük, itt a legalkalmasabb pillanat elkezdeni ezt, pl. a Csillag Születikes nótára, ha már közeleg a karácsony és az újév. Meg úgyis szerettünk volna valami viccessel kedveskedni a rajongóinknak. Remekül éreztük magunkat a videó készítése alatt, és a végeredményre is büszkék vagyunk, ami a mi közös munkánkat dicséri.

Semmi sport srácok? Az AFC elnevezésben azért tudjuk mi rejlik benne. De érdekelne, egyáltalán, soha, semmilyen sportcselekvést nem végeztetek?

ToMi: Dehogynem, rákaptunk a sakkra és a gombfoci is elég erőteljesen felkeltette az érdeklődésünket, hehe!
Viccet félretéve, valóban nem jellemző egyikünkre sem hogy rendszeresen sportol tekintve, hogy zenészek vagyunk és minket a zene köt le elsősorban. Ez persze nem azt jelenti, hogy hadat üzenünk mindenkinek, aki bármiféle sporttevékenységet űz, sőt!

Peti: Balázs és Miki néha eljárnak a Médiaválogatottba és a haverokkal focizni, én pedig újabban MMA-zni.

Miki: És a teniszt is nagyra tartom, bár még életembe nem játszottam, de nézni nagyon szeretem!

Feka: Pedig terveztük Mikivel, hogy elmegyünk teniszezni, de ha lehet inkább maradunk a zenénél, az valahogy jobban fekszik…



2010,02,04

Megosztás a facebookon

Megosztás a facebookon